Kilátástalanság

Nem volt nagy buli. Voltam már jobb bulikon is, de most nem az volt a cél, hogy leigyam magam és másnapos legyek, bár akkor mindig jól érzem magam. Nem mintha ez olyan sűrűn fordulna elő, max 1 évben 1x vagy 2x. Szóval most a női kupaktanács volt a cél. Elmentünk vidére, hogy majd bulizunk, de annyira idegen volt a hely, és kicsi is a bulihoz, úgy hogy megittunk 2 boroscolát és jól kibeszéltük a pasikat. Majd vissza jöttünk és az egyik barátnőmet haza vittük, mert ma dolizik. Azután beültünk egy helyi sörözőbe, ahol már a férjem várt rám, de már nem volt valami beszámítható állapotban. Tudtam nekem kell majd, haza támogatni és könyörögni órákig hogy menjünk haza. Mindig ez van. Most sem volt máshogy. Egy kicsit még dumcsiztam a barátnőmmel, majd őt is haza vittem, de a férjemet csak fél 4 -kor tudtam haza csalni, sok vita árán. Egyébként sokan felköszöntöttek, ő meg még azt sem mondta, hogy boldog szülinapot. Na mindegy. Nem mintha hiányozna a köszöntés.

Nem igazán érzem jól magam. Nem vagyok másnapos, hanem már megint nekem van lelkiismert furdalásom, pedig nem kellene. Hogy miért? Azért mert a lányokkal egy jól kibeszéltem a helyzetemet a férjemmel és hogy most kinyílt a szemem, akár meg is csalhatnám, ha akarnám. Gondolatban sokszor megtettem, tettekben még nem, de közel állok hozzá. Ahogy haza értünk elkeztem mondogatni neki, hogy nem tudja milyen vadmacska bújik meg bennem, csak az a baj, hogy ő nem tudja kicsalogatni belőlem és kimondtam, hogy tombol bennem a nő. (Tudtam olyan állapotban van úgy sem tud velem mit kezdeni.) Nem tudom igaz-e a mondás, hogy a részeg ember minig igazat szól, mert erre, átölelt és azt mondta : szeretlek. Ez megbénított. Én nem mondtam rá semmit. Nem tudom komolyn mondta -e vagy csak ez is a lelki zsarolás egyik fokozata, hogy ne lépjek? Az a baj, hogyha így is van akkor is más világ vagyunk mi ketten. Ezzel a hallgatással, újra hazudtam neki. Egy álnok kígyó vagyok.