Kilátástalanság

Pontosan egy hete írtam az első blogomat. Akkor, azon a héten sehová nem mentem, nagyon magam alatt voltam, sőt már előtte levő pár hétben is, de a múlt hét volt a mélypont. Most úgy érzem, kezd feloszlani a köd, a zavaros víz is kezd leülepedni. Ez nem azt jelenti, hogy úgy élek tovább ahogy eddig, mert azt nem szeretném, hanem most már sokkal nyitottabb leszek a világra, és nem mások igényeinek és elvárásainak, fogok megfelelni, hanem saját magamnak. Nem fogom többet magamat megtagadni. És ha ez valakinek nem tetszik az már az ő baja lesz. Így leszek csak szabad. Mától azt csinálom, azt mondom, ami nekem jó. A felismerés, hogy ki vagyok felszabadít! És az életem ez fogja meghatározni és nem mások! A Kilátástalanság többé már nem az!

Most köszöntött fel a férjem. Kaptam egy virágcsokrot és bombont. Csak nem feletkezett meg rólam. :) Kárpótlás a tegnap estéért!

Nem volt nagy buli. Voltam már jobb bulikon is, de most nem az volt a cél, hogy leigyam magam és másnapos legyek, bár akkor mindig jól érzem magam. Nem mintha ez olyan sűrűn fordulna elő, max 1 évben 1x vagy 2x. Szóval most a női kupaktanács volt a cél. Elmentünk vidére, hogy majd bulizunk, de annyira idegen volt a hely, és kicsi is a bulihoz, úgy hogy megittunk 2 boroscolát és jól kibeszéltük a pasikat. Majd vissza jöttünk és az egyik barátnőmet haza vittük, mert ma dolizik. Azután beültünk egy helyi sörözőbe, ahol már a férjem várt rám, de már nem volt valami beszámítható állapotban. Tudtam nekem kell majd, haza támogatni és könyörögni órákig hogy menjünk haza. Mindig ez van. Most sem volt máshogy. Egy kicsit még dumcsiztam a barátnőmmel, majd őt is haza vittem, de a férjemet csak fél 4 -kor tudtam haza csalni, sok vita árán. Egyébként sokan felköszöntöttek, ő meg még azt sem mondta, hogy boldog szülinapot. Na mindegy. Nem mintha hiányozna a köszöntés.

Nem igazán érzem jól magam. Nem vagyok másnapos, hanem már megint nekem van lelkiismert furdalásom, pedig nem kellene. Hogy miért? Azért mert a lányokkal egy jól kibeszéltem a helyzetemet a férjemmel és hogy most kinyílt a szemem, akár meg is csalhatnám, ha akarnám. Gondolatban sokszor megtettem, tettekben még nem, de közel állok hozzá. Ahogy haza értünk elkeztem mondogatni neki, hogy nem tudja milyen vadmacska bújik meg bennem, csak az a baj, hogy ő nem tudja kicsalogatni belőlem és kimondtam, hogy tombol bennem a nő. (Tudtam olyan állapotban van úgy sem tud velem mit kezdeni.) Nem tudom igaz-e a mondás, hogy a részeg ember minig igazat szól, mert erre, átölelt és azt mondta : szeretlek. Ez megbénított. Én nem mondtam rá semmit. Nem tudom komolyn mondta -e vagy csak ez is a lelki zsarolás egyik fokozata, hogy ne lépjek? Az a baj, hogyha így is van akkor is más világ vagyunk mi ketten. Ezzel a hallgatással, újra hazudtam neki. Egy álnok kígyó vagyok.

Ma vagyok 30 éves. Olyan a lelki állapotom, mint az időjárás. Szeles. Tegnap sokáig beszélgettem msn-en darkvödörrel. Furcsa, hogy pont egy vadidegen előtt nyílok meg ennyire, de jó volt kidumálni a problémáimat. Alig tudtam valamit aludni az éjszaka, az idő, a gondolataim, vagy mindkettő közrejátszott, nem tudom. Lehet, hogy ezért a bejegyzésem is zavaros lesz egy kicsit.

Tegnap este 11-kor jött haza a férjem. Csodálkoztam, hogy kezdeményezett. (Egyébként mindig én szoktam, de mostanában nem akrok tőle semmit.) Úgy látszik ezen a téren is rá döbbent, ha nem cselekszik elveszít. Jókor! Már elveszített rég! Most nyugi lesz 2-3 hétig. Eddig is ez volt. Na mindegy, neki ilyen a libidója. Én már bele fáradtam. Nem is várok már mást tőle.

Ma már 6:15-kor felébredtem és mire a kicsi felkelt, szinte mindent elvégeztem. Készülök az esti női beszélgetős bulira. Remélem jó lesz és egy kicsit kikapcsolok.

Holnap du.-án a férjem elmegy a haverjaival horgászni vidékre. Úgy volt, hogy a barátnők és természetesen én is megyek velük, de a lányok nem tudnak,vagy nem akarnak menni, és így én sem megyek. :) Örülök, hogy nem kell mennem, mert csak agyon unom magam az ilyen horgászos összejöveteleken. Legalább itthon leszek a gyerkőcökkel. Ő meg had menjen. Régebben is elengedtem mindenhová, csak akkor még idegesített, hogy a szabadnapját is másokkal tölti, de mostanában, nem érdekel, sőt így én is le tudok hosszabb időre lécelni itthonról, és addig ő vigyáz a gyerekekre. Így nincs belőle, vita. Te elmentél ekkor, Én elmegyek akkor. Tiszta ügy. Igaz én kevesebbszer élek a lehetőséggel.

Erről beszélek. Külön utakon járunk. Neki is más az érdeklődése, nekem is, ő máshol érzi jól magát én is.

 

 

Újra csalódnom kellett valakiben. Nem írt levelet, pedig fenn volt a neten. Vártam, és vártam. Most megint pocsékul érzem magam. Megírtam neki a véleményem, mit érzek most és már nem is várok tőle semmit. A szokásos ui.-ba, megírtam, neki hogy csalódtam benne és feltettem neki a kérdést: Akkor 10 év múlva megint 2 randi? :( És a szokásos köszönés helyett egy Üdv.-öt írtam. Tuti, hogy kibékült a barátnőjével! De, elvileg barátok vagyunk, miért nem írja meg mi a helyzet? Ez a barát duma... ez olyan ovis, mert ahol már komolyabb érzelmek voltak, legalább is a részemről, ott már nem igazán lehet egyértelmű barátság. De most hülyeségeket beszélek. Mindegy a barátnőmnek volt igaza. Nem akart megsérteni és azért nem lécelt le korábban. Kezd oszlani a rózsszín köd. Eddig reménykedtem, most csalódott vagyok. De a döntésem változatlan. Fogjam fel pozitivan? Majd lesz másik! Nem, mem és nem. Elegem van a pasikból. Igaza van "Darkvödörnek". Nem lehet senkiben sem megbízni. És ez az én bajom. Mindenkinek mindent elhiszek, mert az hiszem, ha én nemcsapok be valakit akkor Ő sem fog engem. És most útálom magam is hogy újra hagytam magam behálózni. De olyan őszintének tünt. Vagy csak visszakaptam, amit én adtam neki 10 éve? Minden esetre elég volt ebből. Talpra kell állnom! Azért kíváncsi vagyok ír-e még. Nem vagyok komplett... még mindig van bennem egy hangyányi remény.

Nem tudom, mi van vele, és ez nagyon rossz. Már egy hete nem írt. Hiányzik, még az a pár sor is. Én pedig nem írok addig amíg nem válaszol. Pedig már minden bajom van.Tudom, hogy az interneten sem volt fenn, mert a myvip és az iwiw is jelzi a belépés időpontját, ezeket olyankor mindig megnézi, amikor ír nekem. Kár, hogy neki nincs internet. De akkor is, egy sms, vagy valami. Csalódott vagyok!!! Elegem van. Pedig szükségem van rá! Mégha barátként akkor is.

Holnap leszek 30.... Azon gondolkodtam, eddig nyugiban voltam, elviseltem mindent, alkalmazkodtam mindenkihez, most pedig tele lett a pohát, kiborult a bili...(ahogy tetszeik). Úgy érzem eddig kis naív liba voltam, vártam arra hogy majd jobb lesz minden, de nem. Feladtam magam és most kitörni kíván belőlem a NŐ. Már csak napok kérdése, ha minden igaz kapok szolgálati lakást és költözök a gyerekekkel. Remélem lesz annyi erőm, hogy megmondjam a férjemnek, ne jöjjön velünk. Borzasztó, de az egyik pillanatban erősnek érzem magam a másikban gyenge vagyok. És a férjem úgy le tud blokkolni...(Anyu szerint sunyi.) Tudja, hogy lehet lelkileg hatni rám. Én viszont nem tudom, hogy kezeljem Őt. Sajnálom, hogy így alakult. De Ő csak a gyermekeim apja és valahogy olyan nehéz megmondani neki, hogy nincs értelme ennek az egésznek. (Én most kígyó leszek!) Értem ezt azon, hogy tudom ezzel Őt megbénítom. És Ő küzdeni fog. Félek a következményektől, ezért nehéz szakítani. Szeretném ha, a jó viszony megmaradna közöttünk és nem kínoznánk egymást feleslegesen, de tudom Ő mindent megtesz azért,hogy ne menjen simán  ez az egész. Meg fogja keseríteni az életem. Ezt tette 2 éve is, míg újra be nem adtam a derekam. Akkor nem tudtam erős lenni, pedig kellett volna, akkor már régen túl lennék ezen az egészen. De a kicsinek valamiért meg kellett születni.

 Nem akrok még 30 évet így élni. Éveken keresztül próbáltam másba megtalálni a boldogságot. A munkában, hobbiban, gyerekekben. Ideig-óráig megy is. De örökké?

Dúl bennem a Nő, aki eddig el volt hanyagolva, pedig szerintem megtettem mindent, hogy Nő maradjak. Nem vagyok egy cicababa, de szerintem még mindig vonzó nő vagyok és nem hanyagolom el a külsőmet. Bár a gyerekszülés megtette a hatását, de a barátom szerint ez nem baj sőt, érettebb, nőisebb lettem. A férjem ezzel szemben sokat piszkál a kis súlyfeleslegemmel. Már csak 4-5 kg van rajtam, pedig még nincs 1 éve hogy szültem a kisfiam. De ha így megy tovább akkor ez a pár kilo is le megy 1-2-re.

Sokan mekérdezték: Miért is szültem a másodikat, ha nem jó a házaságom? Hát megmondom: Ő ÉLETEM ÉRTELME ÉS A NŐVÉRE. Nekem kellett ez a baba. Anyai ösztön, vagy magyarázhatom úgy is, hogy nekik valamiért meg kellett születniük. Bár az elsőnél nem éreztem magam igazán érettnek, a másodiknál teljesen más volta helyzet. Ő KELLETT és kész!!!! Ezt lehe, hogy egyférfi nem érti, de a nők,akik már anyák is, biztos tudják milyen érzés. Én azt mondom, elsősorban Anya vagyok, majd feleség, utána barát, de nem vagyok sehol mint "Auróra" és nő.

Ennek szeretnék véget vetni, szerintem, most kellene igazán élnem és nem "vegetálni". Döntöttem és a lépés pillanata is közeleg.

Tudom azt is, hogy nem a barátom, döntésére kell várnom, mégis jó volna, és könnyebb lenne az egész, ha az a Valaki mellettem állna, mint férfi.

Nem könnyű a változás. Sok a kérdőjel. De, aki nem mer az nem is nyerhet! Igaz? :)

 Már jó pár hete, lehet hogy már 2 hónapja is tart ez az állapot. Elegem van saját magamból, a tehetetlenségemből, de nem könnyű ez a helyzet. Más kívülálló, a barátaim, ismerőseim azt mondják, merj és lépj. De olyan jó lenne egy ici-picit a jövőbe látni és tudni, hogy lesz értelme az egésznek.

Ezt azért is mondom, mert a házasságom, bár szerintem nem az igazi és vannak olyan igényeim (elég sok), amit a férjem nem tud teljesíteni, és elmegyünk egymás mellett, de nem olyan rossz, hogy menekülnöm kellene. Főleg, most, hogy volt egy beszélgetésünk kb. 1 hónapja, amikor rádöbbent ha nem tesz valamit akkor újra elveszíthet, ugyanis már volt egy kiugrási kisérletem 2 évvel ezelőtt. Most megint "erőlködik". Ezt az erőlködést úgy értem, hogy próbál úgy viselkedni, ami nem Ő és nem is úgy sülnek el a dolgok ahogy kellene. Nem tudom érthető-e.

Akkor írok a másik pasiról is. Ő olyan, mintha a másik felem lenne. A levelek, a beszélgetések, találkák (2), mind arra utalnak. Bár vele tudom, nagyon jók a találkák, olyanok mint az ünnepnapok és újra tizenévesnek érzem magam. Úgy sétálunk mint egy újdonsült szerelmespár, de nem tudom milyenek lennének a mindennapok. Mostanában kevesebbet ír, nincs neki otthon internet és két munkahelye is van. Meg is értem nem könnyű. Na és neki is van még egy kapcsolata, amit készül lezárni, de talán Ő is ezzel a gonddal küzd mint én. Neki is volt már sok csalódása. Nem tudom mit akar. Titkos szerető nem akar lenni és én sem bírnám ezt a terhet, (bár egyszer erről szó volt). Ismerni meg még nem ismerjük annyira egymást, hogy felmerjük vállalni a kapcsolatunkat. Nálam 2 gyerek, nála 3 (bár nem Ő neveli, de akkor is) és a távolság. Szóval nem egyszerű a sztori. Olyan mint egy szappanopera. :) :(

Szóval őrlődök és őrlődök, két malomkerék között. Egyszer sms-ben így írt a barátom erről a helyzetről "...mi az élet kiszámíthatatlanságának áldozatai vagyunk..." Ha annak idején mikor megkeresem szabad lettem volna akkor most boldogok lehetnénk, így meg csak szenvedek és nem tudom, ha válnék komolyabb lenne-e a dolog. Most megrekedtünk a barátság és a szerelem küszöbén. Pontosabban én szerelmes vagyok ugyan, de vissza kell fognom magam. Ő nem tudom mit gondol erről, már egy hónapja nem taliztunk,csak levelezünk. Egyik levél közvetlen, másik csak baráti. Mi van most????

Az egyik kapcsolatból szabadulnék, de nem engednek, a másikba repülnék, de nem tudom elkapnak-e.

 

 

 

 A történet 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor még fősulira jártam. Akkoriban volt egy 8 hónapos kapcsolatom, ami már "haldoklott", de nem tudom mi oknál fogva még ragaszkodtam hozzá, talán mert ez volt az első komolyabb szerelem és mindig is valahogy a hosszabb távú kapcsolatokra törekedtem. Ma már tudom ezzel rontottam el mindent.

 1997. februárján, éppen filozófia vizsgára utaztam, amikoris a vonatra felszállva egy szimpatikus fiatalemberrel szemben foglaltam helyet. A másik oldalon 3 szintén fiatal srác idétlenkedett, így hiába vettem elő a filozófia tételeket egy kicsit sem tudtam tanulni, de főleg az izgatott, hogy a szemben ülő helyes srác folyton engem nézett és ezt szerintem a másik 3 fiú is észre vette mert egyre többet idétlenkedtek, ami már egy kicsit, -na jó nagyon- kezdett feszélyezni. Az járt a fejemben, miért is ne szemeznék a sráccal, hiszen bejövök neki, pofára nem esek, legfeljebb nem látom többet. De másként történt az egész. Budapest-Zúglónál mielőtt leszállt volna a vonatról, odahajolt hozzám és elkérte a telefonszámom és megkérdezte a keresztnevem. Teljesen felvillanyzott. Ő kezdeményezett és ez bejött nagyon. Bár akkor még azt gondoltam, biztos elfelejti a számom és hogy soha nem látom többet.

De... Még egy nap sem telt el, este már is jött a telefon. Meglepett és zavarban is voltam. Megbeszéltünk egy találkát. Ő utazott haza Pestről és leszállt itt az állomáson, én pedig vártam rá. Beültünk egy Presszóba és beszélgettünk. Elmondtam, hogy nekem van már egy kapcsolatom, de már nem az igazi. Őt ez nem zavarta, engem pedig ez a helyzet arra ösztönzött, zárjam le az 8 hónapot és kezdjek egy úgy kapcsolatot. Ez már akkor sem ment könnyen.

A barátom nem akarta elfogadni ezt a helyzetet, nem akart elengedni többször meglátogatott azzal a kéréssel, folytassuk a kapcsolatunkat és én bizony nem voltam határozott. Talán a megszokás, talán a szerelem, de nem tudtam egyértelmű nemet mondani neki.

 Közben leveleztünk az új barátommal. Majd jött még egy találka. Most így visszagondolva Őt is rendesen meggyötörtem azzal, hogy egyszer biztattam, máskor elbizonytalanítottam. De nem tudtam dönteni. A Találka egy házi bulin folytatódott, ami nagyon jól sikerült. De még mindig nem egyértelmű válasszal engedtem el.

Sajnos még utána csak egy pár levél és telefonváltás történt ugyanis kibékültem, pontosabban beadtam a derekam az exemnek és újra kezdtük. Baromság volt....Ugyanis pár hét után azzal jött, hogy én őt lehet hogy megcsaltam és mégsem tudja velem folytatni a kapcsolatot. Ez volt a legszarabb, hogy nem így volt.

Akkor még volt egy telefon az ismeretlen-ismerőssel, majd újra békülés az exel, amit én akarta. De ennek már nem vot egyáltalán értelm úgya hogy a többi 2 próbálkozásnak sem. De már nem akartam mégjobban felzaklatni a srácot így már nem írtam és nem telefonáltam neki többet.

Amikor végleg lezárult a kapcsolatom fél év huza-vona után az exemmel, már nem tudtam elérni a (lovagom), ugyanis csak a koleszánaka címét és telefonszámát tudtam és akkor Ő már nem járt oda.

Majd jött egy új kapcsolat, amibe egyáltalán nem kellett volna bele mennem, de már nem volt visszaút, amikor megtudtam, hogy jön a baba. Kétségek közt vergődve, de a tisztesség így kívánta, hozzámentem a gyermekem apjához. Ami még nagyobb hiba volt az előző kapcsolatnál is, de ezt akkor még nem tudtam. Már 9 éve élek egy olyan férfival akit szerelemből soha sem szerettem és erre most döbbentem rá, hogy így nem csak neki, hanem saját magamnak is hazudtam.

Most jön a feketeleves, amiben már hónapok óta úszkálok. Ezt is magamnak köszönhetem. Március elején egy ismerősöket felkutató weboldalon, rátaláltam a 10 évvel ezelőtti ismeretlen-ismerősre. Elkezdtünk levelezni, majd szintén 2x találkoztunk is. Én szerelmes lettem és úgy éreztem ő is viszonozza ezt, de nem teljesülhet be a mivel én férjnél vagyok és valami oknál fogva nem tudom lezárni a házasságom, pedig tudom nem jó ez így úgyanis ebben a házasságban csak vegetálok és én élni szeretnék. A férjem elveszi az energiáim az ismeretlen-ismerős feltölt. Szeretnék takálkozni vele, de nem lehet, mert attól félek annak nem lenne jó vége. Előbb rendeznem kellene a házasságom, tehát válnom kellene, de a 2 gyerek és még valami ( nem tudom mi) nem enged.Talán nem tudom biztosra mostanában, hogy szeretne-e komolyabb kapcsolatot velem, ugyanis a találkozások mindig megerősítenek, majd a levelek elbizonytalanítanak. Ez olyan mint 10 éve csak fordított helyzetben. Már őrlődöm egy ideje és nem tudom mi lenne a helyes. Az igényeim és a belső kéztetésem szenben áll az alkalmazkodó képességemmel és az erkölcseimmel. Tudom mi lenne nekem a jó, a döntés is megszületett már de nam tudom véghez vinni, amit szeretnék. Kezdek lemerülni, mint az elem. Teljesen más Vele mint a Férjemmel. Bár tudom ez sem tarthat örökké, mégis most úgy érzem a másik felemet hagytam elmenni 10 évvel ezelőtt és most hiába találtam rá, mégsem lehet az enyém.