Már jó pár hete, lehet hogy már 2 hónapja is tart ez az állapot. Elegem van saját magamból, a tehetetlenségemből, de nem könnyű ez a helyzet. Más kívülálló, a barátaim, ismerőseim azt mondják, merj és lépj. De olyan jó lenne egy ici-picit a jövőbe látni és tudni, hogy lesz értelme az egésznek.
Ezt azért is mondom, mert a házasságom, bár szerintem nem az igazi és vannak olyan igényeim (elég sok), amit a férjem nem tud teljesíteni, és elmegyünk egymás mellett, de nem olyan rossz, hogy menekülnöm kellene. Főleg, most, hogy volt egy beszélgetésünk kb. 1 hónapja, amikor rádöbbent ha nem tesz valamit akkor újra elveszíthet, ugyanis már volt egy kiugrási kisérletem 2 évvel ezelőtt. Most megint "erőlködik". Ezt az erőlködést úgy értem, hogy próbál úgy viselkedni, ami nem Ő és nem is úgy sülnek el a dolgok ahogy kellene. Nem tudom érthető-e.
Akkor írok a másik pasiról is. Ő olyan, mintha a másik felem lenne. A levelek, a beszélgetések, találkák (2), mind arra utalnak. Bár vele tudom, nagyon jók a találkák, olyanok mint az ünnepnapok és újra tizenévesnek érzem magam. Úgy sétálunk mint egy újdonsült szerelmespár, de nem tudom milyenek lennének a mindennapok. Mostanában kevesebbet ír, nincs neki otthon internet és két munkahelye is van. Meg is értem nem könnyű. Na és neki is van még egy kapcsolata, amit készül lezárni, de talán Ő is ezzel a gonddal küzd mint én. Neki is volt már sok csalódása. Nem tudom mit akar. Titkos szerető nem akar lenni és én sem bírnám ezt a terhet, (bár egyszer erről szó volt). Ismerni meg még nem ismerjük annyira egymást, hogy felmerjük vállalni a kapcsolatunkat. Nálam 2 gyerek, nála 3 (bár nem Ő neveli, de akkor is) és a távolság. Szóval nem egyszerű a sztori. Olyan mint egy szappanopera. :) :(
Szóval őrlődök és őrlődök, két malomkerék között. Egyszer sms-ben így írt a barátom erről a helyzetről "...mi az élet kiszámíthatatlanságának áldozatai vagyunk..." Ha annak idején mikor megkeresem szabad lettem volna akkor most boldogok lehetnénk, így meg csak szenvedek és nem tudom, ha válnék komolyabb lenne-e a dolog. Most megrekedtünk a barátság és a szerelem küszöbén. Pontosabban én szerelmes vagyok ugyan, de vissza kell fognom magam. Ő nem tudom mit gondol erről, már egy hónapja nem taliztunk,csak levelezünk. Egyik levél közvetlen, másik csak baráti. Mi van most????
Az egyik kapcsolatból szabadulnék, de nem engednek, a másikba repülnék, de nem tudom elkapnak-e.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
donofrio 2007.07.03. 14:16:38
Áron(alul) 2007.07.03. 21:32:45
Aurora077 2007.07.04. 08:26:29