Pontosan egy hete írtam az első blogomat. Akkor, azon a héten sehová nem mentem, nagyon magam alatt voltam, sőt már előtte levő pár hétben is, de a múlt hét volt a mélypont. Most úgy érzem, kezd feloszlani a köd, a zavaros víz is kezd leülepedni. Ez nem azt jelenti, hogy úgy élek tovább ahogy eddig, mert azt nem szeretném, hanem most már sokkal nyitottabb leszek a világra, és nem mások igényeinek és elvárásainak, fogok megfelelni, hanem saját magamnak. Nem fogom többet magamat megtagadni. És ha ez valakinek nem tetszik az már az ő baja lesz. Így leszek csak szabad. Mától azt csinálom, azt mondom, ami nekem jó. A felismerés, hogy ki vagyok felszabadít! És az életem ez fogja meghatározni és nem mások! A Kilátástalanság többé már nem az!