Holnap leszek 30.... Azon gondolkodtam, eddig nyugiban voltam, elviseltem mindent, alkalmazkodtam mindenkihez, most pedig tele lett a pohát, kiborult a bili...(ahogy tetszeik). Úgy érzem eddig kis naív liba voltam, vártam arra hogy majd jobb lesz minden, de nem. Feladtam magam és most kitörni kíván belőlem a NŐ. Már csak napok kérdése, ha minden igaz kapok szolgálati lakást és költözök a gyerekekkel. Remélem lesz annyi erőm, hogy megmondjam a férjemnek, ne jöjjön velünk. Borzasztó, de az egyik pillanatban erősnek érzem magam a másikban gyenge vagyok. És a férjem úgy le tud blokkolni...(Anyu szerint sunyi.) Tudja, hogy lehet lelkileg hatni rám. Én viszont nem tudom, hogy kezeljem Őt. Sajnálom, hogy így alakult. De Ő csak a gyermekeim apja és valahogy olyan nehéz megmondani neki, hogy nincs értelme ennek az egésznek. (Én most kígyó leszek!) Értem ezt azon, hogy tudom ezzel Őt megbénítom. És Ő küzdeni fog. Félek a következményektől, ezért nehéz szakítani. Szeretném ha, a jó viszony megmaradna közöttünk és nem kínoznánk egymást feleslegesen, de tudom Ő mindent megtesz azért,hogy ne menjen simán  ez az egész. Meg fogja keseríteni az életem. Ezt tette 2 éve is, míg újra be nem adtam a derekam. Akkor nem tudtam erős lenni, pedig kellett volna, akkor már régen túl lennék ezen az egészen. De a kicsinek valamiért meg kellett születni.

 Nem akrok még 30 évet így élni. Éveken keresztül próbáltam másba megtalálni a boldogságot. A munkában, hobbiban, gyerekekben. Ideig-óráig megy is. De örökké?

Dúl bennem a Nő, aki eddig el volt hanyagolva, pedig szerintem megtettem mindent, hogy Nő maradjak. Nem vagyok egy cicababa, de szerintem még mindig vonzó nő vagyok és nem hanyagolom el a külsőmet. Bár a gyerekszülés megtette a hatását, de a barátom szerint ez nem baj sőt, érettebb, nőisebb lettem. A férjem ezzel szemben sokat piszkál a kis súlyfeleslegemmel. Már csak 4-5 kg van rajtam, pedig még nincs 1 éve hogy szültem a kisfiam. De ha így megy tovább akkor ez a pár kilo is le megy 1-2-re.

Sokan mekérdezték: Miért is szültem a másodikat, ha nem jó a házaságom? Hát megmondom: Ő ÉLETEM ÉRTELME ÉS A NŐVÉRE. Nekem kellett ez a baba. Anyai ösztön, vagy magyarázhatom úgy is, hogy nekik valamiért meg kellett születniük. Bár az elsőnél nem éreztem magam igazán érettnek, a másodiknál teljesen más volta helyzet. Ő KELLETT és kész!!!! Ezt lehe, hogy egyférfi nem érti, de a nők,akik már anyák is, biztos tudják milyen érzés. Én azt mondom, elsősorban Anya vagyok, majd feleség, utána barát, de nem vagyok sehol mint "Auróra" és nő.

Ennek szeretnék véget vetni, szerintem, most kellene igazán élnem és nem "vegetálni". Döntöttem és a lépés pillanata is közeleg.

Tudom azt is, hogy nem a barátom, döntésére kell várnom, mégis jó volna, és könnyebb lenne az egész, ha az a Valaki mellettem állna, mint férfi.

Nem könnyű a változás. Sok a kérdőjel. De, aki nem mer az nem is nyerhet! Igaz? :)