A történet 10 évvel ezelőtt kezdődött, amikor még fősulira jártam. Akkoriban volt egy 8 hónapos kapcsolatom, ami már "haldoklott", de nem tudom mi oknál fogva még ragaszkodtam hozzá, talán mert ez volt az első komolyabb szerelem és mindig is valahogy a hosszabb távú kapcsolatokra törekedtem. Ma már tudom ezzel rontottam el mindent.

 1997. februárján, éppen filozófia vizsgára utaztam, amikoris a vonatra felszállva egy szimpatikus fiatalemberrel szemben foglaltam helyet. A másik oldalon 3 szintén fiatal srác idétlenkedett, így hiába vettem elő a filozófia tételeket egy kicsit sem tudtam tanulni, de főleg az izgatott, hogy a szemben ülő helyes srác folyton engem nézett és ezt szerintem a másik 3 fiú is észre vette mert egyre többet idétlenkedtek, ami már egy kicsit, -na jó nagyon- kezdett feszélyezni. Az járt a fejemben, miért is ne szemeznék a sráccal, hiszen bejövök neki, pofára nem esek, legfeljebb nem látom többet. De másként történt az egész. Budapest-Zúglónál mielőtt leszállt volna a vonatról, odahajolt hozzám és elkérte a telefonszámom és megkérdezte a keresztnevem. Teljesen felvillanyzott. Ő kezdeményezett és ez bejött nagyon. Bár akkor még azt gondoltam, biztos elfelejti a számom és hogy soha nem látom többet.

De... Még egy nap sem telt el, este már is jött a telefon. Meglepett és zavarban is voltam. Megbeszéltünk egy találkát. Ő utazott haza Pestről és leszállt itt az állomáson, én pedig vártam rá. Beültünk egy Presszóba és beszélgettünk. Elmondtam, hogy nekem van már egy kapcsolatom, de már nem az igazi. Őt ez nem zavarta, engem pedig ez a helyzet arra ösztönzött, zárjam le az 8 hónapot és kezdjek egy úgy kapcsolatot. Ez már akkor sem ment könnyen.

A barátom nem akarta elfogadni ezt a helyzetet, nem akart elengedni többször meglátogatott azzal a kéréssel, folytassuk a kapcsolatunkat és én bizony nem voltam határozott. Talán a megszokás, talán a szerelem, de nem tudtam egyértelmű nemet mondani neki.

 Közben leveleztünk az új barátommal. Majd jött még egy találka. Most így visszagondolva Őt is rendesen meggyötörtem azzal, hogy egyszer biztattam, máskor elbizonytalanítottam. De nem tudtam dönteni. A Találka egy házi bulin folytatódott, ami nagyon jól sikerült. De még mindig nem egyértelmű válasszal engedtem el.

Sajnos még utána csak egy pár levél és telefonváltás történt ugyanis kibékültem, pontosabban beadtam a derekam az exemnek és újra kezdtük. Baromság volt....Ugyanis pár hét után azzal jött, hogy én őt lehet hogy megcsaltam és mégsem tudja velem folytatni a kapcsolatot. Ez volt a legszarabb, hogy nem így volt.

Akkor még volt egy telefon az ismeretlen-ismerőssel, majd újra békülés az exel, amit én akarta. De ennek már nem vot egyáltalán értelm úgya hogy a többi 2 próbálkozásnak sem. De már nem akartam mégjobban felzaklatni a srácot így már nem írtam és nem telefonáltam neki többet.

Amikor végleg lezárult a kapcsolatom fél év huza-vona után az exemmel, már nem tudtam elérni a (lovagom), ugyanis csak a koleszánaka címét és telefonszámát tudtam és akkor Ő már nem járt oda.

Majd jött egy új kapcsolat, amibe egyáltalán nem kellett volna bele mennem, de már nem volt visszaút, amikor megtudtam, hogy jön a baba. Kétségek közt vergődve, de a tisztesség így kívánta, hozzámentem a gyermekem apjához. Ami még nagyobb hiba volt az előző kapcsolatnál is, de ezt akkor még nem tudtam. Már 9 éve élek egy olyan férfival akit szerelemből soha sem szerettem és erre most döbbentem rá, hogy így nem csak neki, hanem saját magamnak is hazudtam.

Most jön a feketeleves, amiben már hónapok óta úszkálok. Ezt is magamnak köszönhetem. Március elején egy ismerősöket felkutató weboldalon, rátaláltam a 10 évvel ezelőtti ismeretlen-ismerősre. Elkezdtünk levelezni, majd szintén 2x találkoztunk is. Én szerelmes lettem és úgy éreztem ő is viszonozza ezt, de nem teljesülhet be a mivel én férjnél vagyok és valami oknál fogva nem tudom lezárni a házasságom, pedig tudom nem jó ez így úgyanis ebben a házasságban csak vegetálok és én élni szeretnék. A férjem elveszi az energiáim az ismeretlen-ismerős feltölt. Szeretnék takálkozni vele, de nem lehet, mert attól félek annak nem lenne jó vége. Előbb rendeznem kellene a házasságom, tehát válnom kellene, de a 2 gyerek és még valami ( nem tudom mi) nem enged.Talán nem tudom biztosra mostanában, hogy szeretne-e komolyabb kapcsolatot velem, ugyanis a találkozások mindig megerősítenek, majd a levelek elbizonytalanítanak. Ez olyan mint 10 éve csak fordított helyzetben. Már őrlődöm egy ideje és nem tudom mi lenne a helyes. Az igényeim és a belső kéztetésem szenben áll az alkalmazkodó képességemmel és az erkölcseimmel. Tudom mi lenne nekem a jó, a döntés is megszületett már de nam tudom véghez vinni, amit szeretnék. Kezdek lemerülni, mint az elem. Teljesen más Vele mint a Férjemmel. Bár tudom ez sem tarthat örökké, mégis most úgy érzem a másik felemet hagytam elmenni 10 évvel ezelőtt és most hiába találtam rá, mégsem lehet az enyém.